A húgom talán két éve már, hogy elköltözött otthonról. Tudta jól, hogy kettőnk közül ő a költekező és én vagyok a spórolós megkért, hogy segítsek neki olcsón bevásárolni - élelmiszert, tisztítószereket. Kapva kaptam az alkalmon, és lelkesen indultunk neki az egyik német áruházlánc sorainak. Nem hazudok, tízezer forintból megvolt minden, amire szüksége lehetett egy új háztartás beindításához.

     Gondoltuk hát, hogy ha már ilyen ügyesek voltunk, megvacsorázunk az olcsó virsliből – tényleg csak a bolondnak nem érte volna meg. De az első harapás után ment is a kukába az egész csomag virsli. Akkor jöttem rá, hogy igaz a mondás: „Olcsó húsnak híg a leve.”

     Azóta is tartózkodom az olcsó élelmiszerektől, mert a mai napig érzem a számban annak az ételnek nem nevezhető valaminek az ízét. De ettől még nem vásárolok meg drága élelmiszereket, mert létezik az arany középút is.

     Egyébként létezik egyetlen kivétel az élelmiszerek között, amit még olcsón is érdemes megvenni, ez pedig nem más, mint az ecet. Az ecet három az egyben élelmiszer. Remek ételízesítő salátákhoz és főzelékekhez, mindemellett csodát művel a vízkő elleni harcban, és nem utolsó sorban fényesen csillogó lesz az ember haja, ha a hajmosás végén ecettel öblíti le. De ezen az élelmiszeren túl sajnos semmi mást nem tudok javasolni, amit érdemes lenne a legolcsóbban megvásárolni.

     Emlékszem, hogy amikor még kislány voltam, nagy sláger volt a Kópé szalámi és a krinolin. Mindkét élelmiszer viszonylag olcsó volt, és a krinolint imádtuk mustárral, a Kópé szaláminak pedig mindig kiettük a szemét. J De manapság már nem mernék benevezni nem hogy olcsó, de drága krinolinra sem, mert az élelmiszerek minősége olyan botrányosan leromlott, hogy az ember inkább zsíros kenyeret eszik, mint hogy efféle élelmiszernek nevezett darálékot vegyen a szájába.

     Az egyetlen felvágott, amit fogyasztok, az a Pick téliszalámi. Tudom, hogy abba is bele van darálva a disznó óllal együtt, de gyerekkoromban ez az élelmiszer jelképezte a gazdagságot, és mindig nagyon finoman és óvatosan fogyasztottuk, kiélvezve minden morzsáját, csak hogy tovább tartson. Éppen a minap kérdeztem meg a boltban, hogy mennyibe kerül egy rúd, és majdnem fel kellett mosni a padlóról. Négyezer forint a téliszalámi, a Rákóczi ugyan csak a felébe kerül, de még ez sem olcsó. Én mindenesetre nagy ritkán megengedek magamnak néhány szelet drága szalámit, mert az ember nem élhet állandó megtartóztatások mellett teljes életet.

     Sajnálatos, hogy az olcsó élelmiszerek ennyire rossz minőségűek, mert így azok a gyerekek, akik ma élnek olyan körülmények közt, mint mi régen, talán soha nem kóstolhatnak bele abba, hogy milyen például egy jó felvágott, arról nem is beszélve, hogy ezek az olcsó és gyatra minőségű, illetve inkább úgy mondanám, hogy minőségtelen élelmiszerek nem dúskálnak tápanyagban, csak vízben, térfogatnövelőkben, és a jó ég tudja még, hogy miben.

     Hát ezért is lenne célszerű otthon állatot tartani, hogy az ember tudja, hogy az élelmiszer, amit fogyaszt, honnan került a tányérjára.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.