Nem akarok politizálni, mert nálunk már nincs jó vagy rossz oldal, de amióta megkaptuk, hogy kívül tágasabb, azt gondolom, hogy egyre többen vállalnak állást külföldön. Na persze korábban sem volt rózsás a helyzet, de azt hiszem, ott kezdett elromlani. De ennyit erről.

     A külföldi állások közt két lehetőség van, ami jócskán kiugrik a többi közül. Az egyik a bébiszitter állás, a másik pedig a vendéglátás. De erről bővebben legközelebb.

     Két barátnőm is volt külföldön bébiszitter. Az egyik Írországban, a másik Svájcban. Szerencsére mindketten jól jártak, a család szerette őket, és jól be tudtak illeszkedni. De egy időben rengeteget lehetett hallani arról, hogy a bébiszittereknek milyen megaláztatásokat kellett elviselniük az alkalmazóiktól. ha jól emlékszem egy esetben a lány pénz nélkül indult haza gyalog a családtól. Megszökött, mert bántalmazták, és nem fizették ki a munkáját.

     Véleményem szerint ez is egy megbecsülendő foglalkozás, mint a tanár vagy óvónő, hiszen a bébiszitter is neveli a gyereket, a szülő helyett foglalkozik vele, embert farag belőle. Sokan nem képesek jól végezni ezt a munkát, de egy jó bébiszitter ugyanolyan drága kincs, mint régen az úri házaknál a jó házvezetőnő vagy a kitűnő szakács volt.

     Megmondom őszintén, hogy én nem mernék elvállalni bébiszitter állást sem itthon, sem külföldön. Irtó nagy a felelősség, és általában azok a szülők, akiknek van pénzük és igényük bébiszitterre, nem a legkiválóbb kategóriába tartozó emberek. Úgy értem, hogy akinek nincs ideje a gyerekére, az minek vállal? De legalább az alkalmazott bébiszitter elszór a gyerek termékeny lelkében néhány magot az alapvető emberi értékekről. Ami tulajdonképpen még egészen remek dolog is. Én örülhetek, ha a saját gyerekeimre lesz majd elég türelmem, nemhogy másét neveljem. De lehet, hogy felfogadom az egyik bébiszitter barátnőmet, hogy vigyázzon rájuk, és nevelje őket. J Persze csak viccelek. A saját gyerekeim lelkében én szeretném elültetni azokat a magokat. Jó, minden ember azt gondolja, hogy az ő saját értékrendje a legmegfelelőbb. De én az enyémet tanultam és hoztam magammal, szépítgettem és javítottam, szeretném, ha ezt adhatnám tovább, hogy az unokáimban is fejlődhessen. Na már megint egy utópia.

     Végszóra a véleményem csak annyi, hogy aki bébiszitter állást vállal legyen nagyon körültekintő, óvatos és elhivatott. Legyen telve szeretettel és vággyal, hogy szebbé tegye a világot azzal, hogy másoknak is megtanítja, hogyan lehet. Azt gondolom máskülönben, hogy nem csak a gyerekek tanulnak a bébiszittertől, hanem ő is tanul tőlük a világról, és önmagáról is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.